Elment egy igaz ember
Hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt Végheseő Dániel esperes úr, Nyíradony Város Díszpolgára.
1982-től nyugdíjazásáig, hűségesen szolgálta Anyaszentegyházát és Nyíradony városát Végheseő Dániel görögkatolikus parochus, akit Nyíradony Város Önkormányzata a Millennium Évében Díszpolgárai közé emelt.
Aktív papi szolgálata után is lélekben a közösségünk pásztoraként élte betegséggel terhelt éveit, türelemmel és alázattal fogadta, amit rámért a Jó Isten.
Tavasszal találkoztunk utoljára, amikor meglátogattam még a debreceni bérelt (!) lakásukban, mosolygós volt és fáradt, de nem panaszkodott. Lett volna miért, mert azok közül, akiket évtizedeken át szolgált, sokan megbántották.
Megtisztelt a bizalmával, felemelt maga mellé abban az időszakban, amikor nekem is nagyon nehéz volt. Bíztatott, amikor nekem rontottak a jól ismert ellenségeim, holott voltak, akik aljas módon, névtelenségbe burkolózva az ő életét is folyamatosan keserítették. Legalább annyiszor és annyian bántották őt is igaztalanul részben ugyanazok, akiknek a gondolatai és a tettei mételyei Nyíradonynak.
Az élete és szolgálata előtt tisztelegve nem idézem meg azokat a megnyilvánulásokat, aljas híreszteléseket, melyek hallatán minden normális halandónak ökölbe szorult a keze.
Ő nem panaszkodott, nem is bánkódott, csak mosolygott csendesen. Biztosan megbocsátaná nekem, amiért leírom, a szolgálata végén egy beszélgetésünk alkalmával nagyon sírt. Felemelt fejjel viselte a megaláztatásokat, de belül bántotta a hazugság, a rágalom, mert olyan emberek is neki rontottak, akik előtte földig hajolva ajnározták, akik a bizalmába férkőztek. Amikor elmondta egyik-másik átkozódó „görögkatolikus hívő” haragjának okát, nem akartam hinni a fülemnek.
Ennyi gazemberséget minden ok nélkül Nyíradonyban, csak kevés ember ellen követtek el! Felháborodásomra szerényen, éppen ahogyan szolgált és élt csak annyit mondott: - lehet mégis ő benne volt a hiba.
Szívem szerint azt kívánnám azoknak, aki ok nélkül bántották, éljék át az érzést, az igazságtalanság fájdalmát, amit rosszindulatból, kifejezetten ártó szándékkal Dani bátyámnak okoztak.
Tudom azonban, hogy erre azt mondaná: - "hagyjuk, ezzel már úgysem lesz jobb."
Valóságos érdemei voltak a rendszerváltoztatás és a politikai kurzusváltás nyugodt, Nyíradony felemelkedését biztosító légkörének és hangulatának, de sokkal jobban illeszkedik, ha azt írom: - a nyíradonyi lelkület fenntartásában.
Személy szerint sokat köszönhetek atyai jó tanácsainak, a bíztatásának, és a mindig higgadt, keresztény megoldásokra buzdító intelmeinek.
Jobb ember lettem a barátságától, amire egész életemben rendkívül büszke leszek,
és soha nem felejtek el.
Isten áldja Parochus úr!
Őrködjetek felettünk tovább, az Angyalokkal!